Példakép

Borbély László

2013. december 03.


Borbely_Laszlo.jpgÜgyvezető, tulajdonos – Sylenta Kft.

Borbély László nehéz körülmények között vette át apai örökségét, a család által vezetett Xerox-márkakereskedés ma már viszont gold partner minősítéssel büszkélkedhet. A márkakereskedés mellett a cég szervizeléssel is foglalkozik, valamint egy digitális gyorsnyomdát is üzemeltet.

Az élet hozta, hogy vállalkozóvá kellett válnod?

Részben, de a személyes inspiráció is megvolt. Idejekorán vettem át a céget, inkább azt mondanám. Édesapám 3 évvel ezelőtt elhunyt. Amikor betegeskedni kezdett, másodéves voltam a főiskolán, a tanulmányaim utolsó éveiben így már aktívan részt kellett vennem a cég napi teendőiben is, mellette pedig a családdal együtt ápolnom kellett édesapámat is.

Előbb lettél cégvezető, mint diplomás?

Igen, oklevelet végül 2011-ben szereztem. A céget előbb stabilizálni kellett, majd pedig növekedési pályára állítani, mindkettő sikerült, remélem ezen az úton haladunk tovább.

Hol tanultál többet? Az ügyvezető irodájában vagy az iskolapadban?

Már kiskorom óta erre készültem igazából. Édesapám korábban más területeken is próbálkozott, számítástechnikai- és papírboltja is volt, engem ezek pedig mindig is érdekeltek, igyekeztem betekintést nyerni, hogy miként is működnek ezek az üzletek. Nem hittem volna, hogy annyiszor visszagondolok majd ennyi idősen az akkori dolgokra, de így van, sokszor eszembe jutnak mondatok, jelenetek. Sokat tanultam mellette, elmagyarázott, megmutatott dolgokat, de az is nagyon hasznos volt, hogyha csak nézhettem, ahogy dolgozik.

Mennyire terhes örökség ez neked?

Nem bizonytalanodtam el, hiszen sokáig erre készültem. Amikor még nem voltam tulajdonos-ügyvezető, akkor is magaménak éreztem már a céget, és sok mindent tettem a sikeréért.

Az első komoly munkahelyed ez, és egyből főnök vagy fiatal korod ellenére. Komolyan vesz mindenki?

Két nehézség volt. Hogy a vezetői mentalitás mit jelent a mindennapokban, ezt senkitől sem tudtam ellesni, hiszen édesapám ekkor már nem volt a cég élén, a nővérem pedig szülési szabadságon volt. A legaktívabb tanulási időszak ez volt, én pedig jóformán egyedül voltam. Sok dolgot a saját bőrömön kellett megtapasztalnom és az elején persze több volt a negatívum. A másik nehézség pedig az volt, hogy falakba ütköztem, nemcsak a partnereknél, hanem cégen belül is, hiszen el kellett fogadtatnom mindenkivel azt, hogy alkalmas leszek a feladatra. Nem gondolom, hogy mindent tudok már, az ember mindig tanulhat valami újat. Az élet megadta a lehetőséget, hogy jó döntéseket hozzak, remélem, hogy erre még több lehetőségem lesz, több tapasztalattal a hátam mögött.

Kudarcai mindenkinek vannak, nekem is nyilván voltak, de ezeket nem tartom számon, vagy legalábbis nem akarok annyit és úgy gondolni ezekre, hogy visszahúzzanak. A fiatal vállalkozók egyik előnye, hogy megvan bennünk a lendület és a bátorság, hogy új dolgokba vágjanak.

Most már akkor Te vagy a főnök?

Azt hiszem igen, az utóbbi egy év meggyőzte a leginkább kétkedőket. A cégben most mindenki mögöttem van, hisznek bennem és én is bennük: megvan az összhang.

25 éves vagy, a kortársaid nagy része koleszban vagy otthon lakik, tanul, bulizik, várja a nyári fesztiválokat. Te hogy vagy ezekkel, nem hiányoznak?

A péntek vagy a szombat nekem is péntek és szombat, ha lehetőségem van, megyek és kikapcsolok, szeretek bulizni. A barátaim sem azok az elvetemült partiarcok, akik szerdától vasárnapig minden partiban ott vannak. A szabadidőmben is szeretek inkább olyan dolgokat csinálni, amelyek inspirálnak, amiktől új ötleteim lehetnek.

Mire mondod azt, hogy siker?

Ez szerintem több rétű dolog, és az lenne a legjobb, ha minden összejönne. Gondolok itt az ügyfelek elégedettségére, a cég megbecsültségére, a partnerek bizalmára, a szolgáltatás minőségére. És persze a pénz sem megvetendő, hiszen abból élünk. Azt hiszem, ha ezekben jól tudunk teljesíteni, akkor az biztosítja a cég jövőjét és az alkalmazottak biztos megélhetését is.

Mit tartasz a legnagyobb kudarcodnak vállalkozóként?

Hmm. Kudarcai mindenkinek vannak, nekem is nyilván voltak, de ezeket nem tartom számon, vagy legalábbis nem akarok annyit és úgy gondolni ezekre, hogy visszahúzzanak. A fiatal vállalkozók egyik előnye, hogy megvan bennünk a lendület és a bátorság, hogy új dolgokba vágjanak. Ilyen próbálkozásaink nekünk is voltak, és volt, ami kudarccal végződött. De ezt a szót nem szeretem, inkább azt mondom, ez egy értékes tapasztalat, tanultunk ezekből az esetekből.

Mi a legfontosabb, amit ügyvezetőként megtanultál?

Az üzleti életben sokszor nem a legőszintébb az, akivel beszélsz, ez persze valahol rendben is van, hiszen miért játszanád ki az ütőkártyád már egy tárgyalás elején. De Magyarországon talán ez már egy kicsit túlzott, nem éltem eddig álomvilágban, pontosan tudtam, hogy ilyenek vannak, de ezeket meg kellett tanulnom kezelni. Kemény lecke volt az is, hogy amikor vezető lettem, egyszeriben az emberek felelősségteljes döntéseket, megoldásokat vártak tőlem. A másik fontos lecke pedig az volt, hogy egy nagyszerű kezdeményezés is kudarcba fulladhat, ha nem teszünk meg mindent a sikerért.

Mit csinálsz, amikor tanácstalannak érzed magad? Van stratégiád?

Megoldás-párti vagyok, ha nincs egyből megoldás, akkor pedig leülök, és átgondolom, mit lehet tenni. Nem félek tanácsot kérni, ha arról van szó. Ebben nagy támaszom a nővérem.

Miért legyen valaki vállalkozó?

A vállalkozói lét maga a lehetőségek tárháza, ahol a kreativitásnak csak a csillagos ég szabhat határt. Ma már a pénz sem akadály, hiszen több forrásból lehet tőkét bevonni egy-egy jó ötletre. Ha a nagy dobás bejön, akkor pénzügyileg is magasabbra lehet jutni, igaz, mélyebbre is lehet süllyedni.

Tudom, hogy vannak terveid más projektekre. Ott nem lesz nagyobb a tét?

A családi cég nemcsak az én, hanem édesanyám és a nővérem megélhetését is biztosítja. Ezt a fajta félelemérzetet már megtanultam kezelni. Megtanultam, mi a pénz értéke, és a tét nem bénít meg, hanem inkább arra ösztönöz, hogy felelős döntéseket hozzak.

Ha szeretné, hogy Borbély László legyen az Év Példaképe, szavazzon rá

komment

Kommentek